Hibabejelentő

Bognár másfélszázados lett!

2017-03-11 17:42:01


Levezette szombaton 150. NB. I-es bajnoki mérkőzését Bognár Tamás.

   
NB. I-es mérkőzések száma játékvezetőként 150
Legelső NB. I-es mérkőzés az adatbankban 2006-04-08 - NB. I. - Kaposvár-Pápa
Legutolsó NB. I-es mérkőzés az adatbankban 2017-03-11 - OTP Liga - MTK-Vasas
Kiosztott sárgalap: 653
Kiosztott piroslap: 47

 

Szezononkénti adatok:

Szezon
Vezetett mérkőzés
Sárgalap
Átlag sárgalap
Kiállítás
Átlag piros
2016/2017
8
40
5.00
2
0.25
2015/2016
12
63
5.25
3
0.25
2014/2015
15
58
3.87
3
0.20
2013/2014
16
53
3.31
6
0.38
2012/2013
17
79
4.65
7
0.41
2011/2012
15
91
6.07
4
0.27
2010/2011
15
65
4.33
3
0.20
2009/2010
11
44
4.00
6
0.55
2008/2009
10
39
3.90
4
0.40
2007/2008
14
54
3.86
0
0.00
2006/2007
14
56
4.00
7
0.50
2005/2006
3
11
3.67
2
0.67
ÖSSZESEN
150
653
4.35
47
0.31

 

A vaol.hu készített interjút Tamással néhány héttel ezelőtt:

Magyarországnak jelenleg hat férfi FIFA-játékvezetője van. Közülük Kassai Viktor az elit, Vad István és a sárvári Bognár Tamás pedig az egyes kategóriában működik. A 38 esztendős Bognár Tamás tehát ott van Európa szűk elitjében, az ország egyik legjobb játékvezetője, a vasi játékvezetői társadalom emblematikus figurája. Nagyon közel van tehát a csúcshoz.

- A Sárvári Kinizsiben kezdtem el focizni, majd az egyik általános iskolás osztálytársam édesapja, Kotsis Zoltán javaslatára jelentkeztem játékvezetői tanfolyamra - utalt a kezdetekre Bognár Tamás. - Zoli bácsi elismert játékvezető, egyben a sárvári körzet vezetője is volt, aki mindig próbálta a labdarúgást szerető fiatalokat a „bírói” pályára csábítani. Én 1995-ben vizsgáztam, tavasszal már meg is kezdhettem a működést. Tinédzserként persze nem volt egyszerű dolgom a rutinos megyei II-es, megyei III-as futballisták között, de idővel - az egyre nagyobb meccsrutinnak is köszönhetően - nőtt az elfogadottságom. 1998-ban a megyei I. osztályba kerültem, majd rá egy évre az NB III-ba, 2002-ben pedig, 24 évesen már az NB II-ben fújtam a sípot. A másodosztályban eltöltött négy évet követően kaptam meg a lehetőséget, hogy a magyar labdarúgás legmagasabb szintjén bizonyíthassak. Az első NB I-es meccsem 2006-ban a Kaposvár-Pápa derbi volt. A következő lépcső a pályafutásomban a 2009-es esztendő, mikor megkaptam a nemzetközi minősítést és a FIFA-keretbe kerültem.

Négy éve pedig tagja lettem annak a 12 főnek, akiket az MLSZ vezetése hivatásos játékvezetővé választott. Egyébként annak ellenére is szívesen álltam profinak, hogy szerettem a civil foglalkozásomat - egy piacvezető sörgyár regionális vezetőjeként dolgoztam. Az életem megváltozott, amióta a hobbim lett a munkám. Egy profi játékvezetőnek szinte ugyanolyan életvitelt kell folytatnia, mint egy profi labdarúgónak. Központi edzésekre, edzőtáborokba, a legkülönfélébb gyakorlati, elméleti képzésekre járunk. Figyelünk a fizikai állapotunkra, az étkezésünkre. Napra lebontott edzéstervet kapunk, melyet magunknak kell elvégeznünk, és ezek eredményeit rögzítjük egy Polar órán. Természetesen ezeket az adatokat folyamatosan kiértékelik az edzőink. Szabályokat betartva, korlátok között élünk - egy pillanatra nem engedhetünk ki. De mivel azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, ez egyáltalán nem teher számomra. Sok munkával és sok lemondással jár a játékvezetés, de emellett óriási élményeket is kaptam a futballtól. Kassai Viktor csapatának tagjaként alapvonali játékvezetőként ott voltam a 2011-es Barcelona-Manchester United Bajnokok Ligája-döntőben, vagy például a 2012-es lengyel-ukrán és a 2016-os francia Európa-bajnokságon. Már magam is fújok az Európa-liga csoportmérkőzésein, de világbajnoki és Európa-bajnoki selejtezőket is vezettem már. Három különböző kontinensen, és Európa közel összes országában jártam már játékvezetőként. Persze a mi életünk sem csak a sikerekről szól. Sőt, velünk kapcsolatban főként akkor szólal meg egy játékos, egy csapatvezető, akkor ír rólunk a sajtó, amikor hibáztunk. Szűk az NB I-es játékvezetők tábora, így szinte minden élvonalbeli futballistát ismerünk - és ők is minket. Minden csapatnak 20-30 meccset fújtunk már. Hibázol egyszer, kétszer, a sérelmek pedig gyűlnek, egyre sűrűben kritizálnak, már a vélt hibák miatt is. Sokan úgy gondolják, hogy minket nem érdekel, ha hibázunk, sőt ezt mindenféle szankció nélkül tehetjük. Pedig a játékvezető is bűnhődik: kaphatsz például eltiltást - velem is megesett már. Nyilván ez nem publikus, mert a játékvezetői bizottság belső ügyként kezeli. A játékvezetők is emberek, néha hibáznak, de soha nem szándékosan tévednek. Ha ezt mindenki tudomásul veszi, akkor nincsen gond. Vezettem már nagy meccseket, fújtam világhírű csapatoknak, jártam parádés stadionokban, de még nem értem fel a csúcsra - még van feljebb. A fiataloknak pedig azt tanácsolom, bátran próbálják ki a bíráskodást, lehetőleg minél hamarabb kezdjenek neki, legyenek eltökéltek, és akkor szép karriert futhatnak be ezen a pályán!